Barangolás és koncertek jegyében indult a Múzeumok Őszi Fesztiválja Martfűn

Az idei fesztivál jelmondata: „Az ajtó nyitva áll”, Szabó Magda Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordító munkásságáról megemlékezve. Az írónő 2017. október 5-én, a Múzeumok Őszi Fesztiválja ideje alatt töltötte volna be 100. életévét, a programsorozat központi témájául így az irodalmat választották.

A nyitott ajtó több mint jelkép. A múzeumok a fesztivál alatt vendégségbe hívják mindazokat, akik nyitott szemmel és lélekkel, kíváncsisággal és érdeklődéssel fordulnak feléjük.

Első két rendezvényen Martfű cipőgyár előtti történelmének hangulatát igyekezték felidézni.

Október 8-án, vasárnap 17 órától irodalmi fogásokkal várták az érdeklődőket. A századfordulót idéző díszlet, archív fotók mellett a program címéül választott János Vitéz Vendéglő étlapját 1981-ből és a dolgozókról készült fotókat is tanulmányozhatták – az egykori vezető Molnár László és Stonawskiné Szűcs Klára jóvoltából. Műsoron martfűi és szolnoki versírók megzenésített verseit hallgathatták meg Holló Eszter és Holló János előadásában, majd a Rongyszőnyeg Zenekar újraszőtt dalai csendültek fel a galérián.

A zenés irodalom után irodalmi étkek kerültek a tányérra: Jókai bableves, Anyám tyúkja - a verscím rozmaringos csirkemellet takar -, majd két népétel következett, mely a környéken sem volt ismeretlen: a hebedunda, mely pásztorétel - az öregtarhonya egyik változata -, valamint a desszertként tálalt görhe - ismertebb nevén kukoricalepény -, amit házi almadzsemmel, barack- és kökénylekvárral fogyaszthattak a rendezvényre látogatók.

Október 12-én, csütörtökön rendhagyó barangolásra került sor. Indultak busszal, de szép számmal érkeztek kerékpárosok is, hogy gyönyörű őszi napsütésben, martfűi verseket hallgatva Martfű történelmének egykor meghatározó helyszíneit látogassák meg. A túra szakmai vezetője Vas Béla volt, élvezetes előadásában, tréfás történeteiben megelevenedtek a régi korok: a Kövér major világa, ahonnan Kövér Miklós (művésznevén Mariházy Miklós) elindult színészi útjára; a téglagyár, melynek téglái és cserepei messze földön ismertek voltak. A Keszlerffy - Szobotka kúriában - melyet a martfűiek szívesebben emlegetnek kastélyként - tea mellett gyönyörködhettek a romantikus ősparkban, a tető eredeti fafaragásaiban, és elképzelték, milyen életet élhettek itt két bál vagy lóverseny között.

forrás: martfu.hu / Eiler Zita muzeológus