Beszélgetés dr. Ailer Piroskával és dr. Lakatos Vilmossal
Pallasz Athéné Egyetem néven július 1-jén megkezdte közös tevékenységét a korábbi Kecskeméti és Szolnoki Főiskola. Az inetgráció előkészületeiről, az első hetek tapasztalatairól, a bekövetkezett változásokról, valamint a jövőbeni feladatokról beszélgettünk dr. Ailer Piroska ideiglenes intézményvezetővel és a szolnoki Gazdálkodási Kar megbízott dékánjával, dr. Lakatos Vilmossal.
- A fenntartó Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) kérésére egy éve kezdtük meg a két intézmény együttműködésének előkészítését - idézte fel az előzményeket dr. Ailer Piroska, aki emlékeztetett: a Kecskeméti Főiskolán korábban három kar működött, melyek hasonló folyamat eredményeként jöttek létre, így volt tapasztalat az integráció terén. Mint ahogyan abban is - folytatatta - , hogy miként kapcsolhatók sikeresen össze eredendően eltérő profilú képzések és karok. Az újonnan létrehozott Pallasz Athéné Egyetem a műszakitól az agráron és gazdaságtudományon át a pedagógusképzési képzési területig széles választékot kínál jelenlegi és leendő hallgatóinak.
Ennek összehangolásához jól jött a korábban megszerzett "rutin": rálátásunk arra, hogy az eddigi intézményi rendszer mintegy tizenhat éven át miként működött, s ebbe hogyan lehet beilleszteni a szolnoki Gazdálkodási Kart - fogalmazott.
A terv - melyet a szaktárca és Balog Zoltán miniszter úr is jóváhagyott - ennek szellemében készült. Tavaly ősztől pedig az integrációs folyamat a felvázolt elképzelések megvalósításának szakaszába lépett, mely a kecskeméti és szolnoki felsőoktatást összekötő új intézmény 2016. július 1-i "megszületésével" vált igazán kézzelfoghatóvá - tette hozzá dr. Ailer Piroska
- Nagyjából három hét közös munka után hogyan összegezhetők az eddigi tapasztalatok?
- A működés logikája leköveti a kecskeméti Főiskola korábbi gyakorlatát. A karok meglehetősen nagy önnállósággal rendelkeznek, pontosan azért, mert jellegükben eléggé eltérnek egymástól. A dékánok a karok "gazdái", akik nagyfokú autonómiát és tág mozgásteret élvezve irányíthatják, fejleszthetik a gondjaikra bízott intézményrészt. Nekem személy szerint az a feladatom, egyben küldetésem is, hogy összefogjam, és olyan csapattá kovácsoljam ezt a közösséget, melynek tagjai hisznek az új intézményben és képesek azt a közösen megfogalmazott célok irányába terelni.
Mára elmondható, hogy mindehhez megvannak a szükséges keretek, köztük a jogi feltételrendszer. Rendelkezünk alapító okirattal, a szenátus elfogadta az alapvető szabályzatainkat és a bérek utalásánál sem volt fennakadás. A működés tehát folyamatos.
Ezek persze a hallgatók és a társadalom számára kevésbé érzékelhető eredmények. Nem úgy, mint a ponthatárok megállapításának szerdán kezdődőtt és jövő kedden záruló időszakában születők, melyek a Pallasz Athéné Egyetem életében az első "éles" megmérettetést jelentik majd a magyar felsőoktatás új szereplőjeként - mondta az intézményvezető asszony.
- Milyenek az első benyomásai Szolnokról, az intézményről, amelyet átvett?
- A szolnoki kollégákkal való együttműködés nem új keletű. Korábban volt közös pályázatunk, melynek révén sokukat megismertem, az utóbbi nagyjából egy év pedig képletesen akár e projekt izgalmas folytatásának is tekinthető. A szolnoki egy szép környezetben lévő intézmény, melyre persze még újdonság az egyetem Gazdálkodási Karaként gondolni. Irányítási szempontból nem okoz különösebb nehézséget, hogy másik megyéhez tartozik. Talán csak a logisztika megszervezése igényel a szokásosnál nagyobb figyelmet, hiszen sok oktató Kecskeméten is tanít majd, illetve fordítva. Hetente egyszer én is eljövök, dékán úr pedig ugyanilyen rendszerességgel utazik Kecskemétre, hasonlóan az egyetem több, feladatköréből adódóan ugyancsak „ingázó” vezetőjéhez.
– A Szolnoki Főiskolának öt tanszéke volt az integráció előtt – folytatja dr. Ailer Piroska, vázolva a bekövetkezett változásokat. – Közülük kettő beolvadt: a műszaki és agrár terület oktatói a két, azonos jellegű kecskeméti karhoz kerültek, míg a nyelvtanárok és a társadalomtudomány területén dolgozók a Pedagógusképző Kar munkatársai lettek. Az érintett szolnoki kollégák munkahelye persze ettől függetlenül továbbra is a tiszaligeti Campus marad. Alapelv, hogy minden munkatársat lehetőleg helyben foglalkoztassunk, de ha valahol oktatói hiány van, máshol meg többlet, az szeretnénk intézményen belüli áthelyezéssel megoldani.
A három gazdálkodási tanszék változatlanul marad Szolnokon, a nevük is mindössze egy helyen módosult. Ezeket a szervezeti egységeket - megbízottként - kivétel nélkül a korábbi tanszékvezetők irányítják. A Tisza-parti megyeszékhelyen új pozíciót tölt be ugyanakkor az oktatási feladatokért felelős dékán, továbbá az integráció szempontjából fontosnak tekintjük, hogy Szolnokot egy tudományos rektor-helyettes is képviselje az egyetem vezetésében. Ő az összes kar kutatás-fejlesztési tevékenységét koordinálja majd.
A korábbi rektort, Dr. Túróczi Imre urat pedig rektori megbízottként kértem fel arra, hogy segítse a két városban lévő szervezeti egységek közötti minél szorosabb kapcsolat kialakítását. „Mandátuma” - a fél éves időtartamra megbízott vezetőkétől eltérően – egy esztendőre szól.
Ami pedig a jövőt illeti: rövidesen bonyolítjuk a rektori pályáztatást – a pályázat kiírását az EMMI augusztusra tervezi -, melynek eredményeként reményeink szerint 2017. január 1-től kinevezett rektora lesz az egyetemnek. Ő írja majd ki a végleges vezetői pályázatokat.
Akire pedig még nagyon várunk, az a kancellárunk, aki az egész egyetem kancellárja lesz. Mivel az ő megbízatása három évre szól, már most is egy – pozícióját tekintve stabilabb - személy lesz az intézményben. A róla szóló hivatalos értesítés még nem látott napvilágot, de reményeink szerint, rövidesen megkezdheti a munkáját.
Dr. Lakatos Vilmos, a szolnoki kar megbízott dékánja szerint is stabilak a feltételek, és az elvégzendő feladatok is a kiegyensúlyozott működést erősítik.
– Az oktatási folyamatok hosszabb távra determinált rendszerek – fogalmaz –, hiszen egy-két-három évvel ezelőtt már felvettünk hallgatókat, s ezen évfolyamok kifutását biztosítani kell. A múltból eredő feladatok megfelelő rendben mennek, de az integráció változásokat is hoz. Az oktatókat és munkájukat kevésbé érinti ugyan, viszont fontos, hogy az oktatásszervezés egy központosított rendszerben, egy Oktatási Igazgatóságon belül történjen. Az órarendek kialakítása, a szakok menedzselése mindig kiemelt feladat, e területeken továbbra is meghatározó szerepük van a tanszékvezetőknek, szakfelelősöknek.
Ahogy intézményvezető asszony is említette, küszöbön áll a felsőoktatási ponthatárok kihirdetése. E sorsdöntő időszakra mi is becsülettel felkészültünk, a következő kihívást a pótfelvételivel kapcsolatos tennivalók jelentik számunkra. A közeljövő feladata lesz még az új tanév indítása, ami a beiratkozással veszi kezdetét. Itt továbbra is a korábban kidolgozott, jól bevált módszereket alkalmazzuk, amelyek mindkét főiskolán bizonyítottak már. Az egyetlen változás, hogy egy-egy oktató várhatóan nem csupán egy campuson fog dolgozni annak érdekében, hogy mindenki szakértelmét és oktatási kapacitását a lehető legjobban hasznosíthassuk.
A váratlanul adódó lehetőség kapcsán természetesen mindig akadnak olyan ad hoc folyamatok is, amelyek új - akár ingatlan hasznosításhoz vagy éppen továbbképzésekhez kapcsoló - feladatokat adnak. Ezek apróságoknak tűnnek, de sok tárgyalással, egyeztetéssel járnak, mely időt, energiát igényel az egyetem, a kar vezetésétől.
– Hogyan képzelik el az együttműködést a lehetséges partnerekkel?
– Úgy vélem, kiemelt jelentőségű, hogy minél jobb kapcsolatokat ápoljunk a fenntartóval, a várossal, a megyével, vagy éppen vállalkozásokkal, cégekkel, üzleti partnerekkel – mutat rá Dr. Lakatos Vilmos – hiszen számítunk javaslataikra, tanácsaikra, szakértelmükre, támogatásukra is. Ehhez kapcsolódva az is a feladatunk, hogy bizonyos folyamatokat a saját kollégáinkkal is elfogadtassunk, építve az ő véleményükre, javaslataikra, mind a kar, mind az egyetem sikere érdekében.
– Mi olvasható ki az idei jelentkezési adatokból? Láthatóak már bizonyos tendenciák?
– A számok rendelkezésre állnak és szerény, jellemzően 5-10 százalékos emelkedést mutatnak. Az a célunk, hogy szakjaink minden képzési területen megfelelő létszámmal, kellő hatékonysággal fenntarthatók legyenek. Ez nem jelent gondot a felsőoktatási szakképzésnél, míg az alapszakoknál abból profitálhatna a kar, amit egyre gyakrabban hallani: miszerint növekvő munkaerő-piaci igény mutatkozik üzleti szakemberekre, közgazdászokra. Talán ebbe az irányba mozdul el a központi tervezés is.
Ha csökkenthetők volnának a ponthatárok az államilag finanszírozott helyeken, az kedvező lehetőséget jelentene a Pallasz Athéné Egyetem Gazdálkodási Karának és az itt tanuló fiataloknak egyaránt. Reméljük, hogy a nemrégiben sikeresen akkreditált Vállalkozásfejlesztési mesterszakunkat mielőbb, akár már keresztféléves rendszerben el tudjuk indítani, megnyitva egy új felsőoktatási szinten történő ismeretszerzés lehetőségét Szolnokon.
forrás: Új Néplap - Molnár G. Attila