Kettős ünnep Szolnokon

Kvasz András 1911. november 26-án légi bemutató tartott a szandai réten. Ő volt az első aviatikus, aki motoros repülőgépével Szolnok fölé emelkedett. Ezzel beírta magát a város krónikájába: a felszállásától számítják a helyi repülés történetét. Az elmúlt 105 évét bemutató időszakos kiállítást az évforduló napján ajánlotta a látogatók figyelmébe Kovács Ákos, a szolnoki interaktív repülőmúzeum, a RepTár ügyvezető igazgatója. A megnyitó hivatalos része a kései utódok rendhagyó tisztelgésével kezdődött: két AS-350-es és egy Mi-8-as helikopter alkotta kötelék húzott át a múzeum fölött. 

A tárlat megnyitása alkalmából dr. Koller József ezredes, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis megbízott parancsnoka arra is emlékeztette a megjelenteket, hogy a várost a hazai helikopteres repülés bölcsőjének is tekinthetjük. Egy helyi konstruktőr volt ugyanis az első magyar, aki helikoptert tervezett. Ludvig Ede Nándor 1870. június 7-én született Szolnokon. 1890-ben Párizsba költözött, ahol titokban készített egy helikopter modellt, amelynek a tervrajzát 1896-ban a párizsi szabadalmi bizottságnak is benyújtotta. A szakmai pályázaton 300 modell közül a szakértői bizottság Ludvigét tartotta repülésre alkalmasnak. A találmányát felajánlotta a magyar kormánynak, de őrültnek tartották, ezért a helikoptere nem épülhetett meg. 

„A szolnoki repülő bázis a magyar katonai repülés történetében 1940-től játszik jelentős szerepet. A háború idején itt volt ugyanis a frontra induló vadászpilóták első számú kiképző bázisa. Olyan kiváló pilóták szolgáltak itt, mint Pánczél Imre hadnagy, vagy Szentgyörgyi Dezső zászlós, és a kormányzó-helyettes, Horthy István főhadnagy is Szolnokon kezdte önkéntes frontszolgálatát” –sorolta Koller ezredes, beszéde végén pedig felhívta a megnyitó résztvevőinek a figyelmét egy érdekes összefüggésre: az első magyar helikoptertervező egy szolnoki konstruktőr volt, jelenleg pedig a Magyar Honvédség egyetlen forgószárnyas alakulata pont ebben a városban települ. 

Miután Magó Károly zászlós és a RepTár munkatársa, Pólya Tamás, segített eligazodni a kiállítási vitrinekben őrzött ereklyék közt, ismét egy repüléstörténelmi esemény következett: a helikopterbázis szállítóhelikopter-zászlóaljának névadó ünnepsége a RepTár karzatán – szinte karnyújtásnyira a felfüggesztett R-16 „Lepkétől”, R-22 „Június 18-tól” és R-26 „Góbétól”. 

A Rubik karjelzést Csonka Ferenc, egykori hadmérnök, a nemzetközi hírű repülőkonstruktőr által tervezet vitorlázógépek berepülőpilótája helyezte fel a zászlóaljparancsnok egyenruhájára. Kovács Krisztián őrnagy meghatódva köszönte meg kollégáinak és elöljáróiknak, hogy segítségükkel, támogatásukkal ez a pillanat elkövetkezhetett. 

„Múltunk, történelmünk gazdag. Kezdhetném 1957-ben, az MN 86. Vegyes Repülő Század kecskeméti megalakulásával, ahol először szolgáltak Magyarországon helikopterek. 1969-ben, az alakulat ezreddé alakulásával, az első Mi-8 helikopterek érkezésével és Szentkirályszabadjára történő költözésével. 1984-ben, a helikopterek egy részének Szolnokra településével, az MN 89. Vegyes Szállítórepülő Ezred megalakulásával. Rengeteg esemény, mérföldkő, kihívás és változás. Én most mégis 2004-gyel kezdem, jelenlegi alakulatunk, és zászlóaljunk három csapatból történt megalakulásával. Egy volt szentkirályszabadjai zászlóalj, két volt szolnoki zászlóalj. Eltérő fejezetek, más-más történetek, de azonos szellemiség, azonos értékrend. Három külön egyéniség, de egy filozófia, egy cél. A repülés, a feladatok megoldása. Az égbe emelkedés és a biztonságos leszállás, hogy holnap újra mehessünk. Három szárból összefonódott csapat. Egy zászlóalj, ahol együtt dolgozunk, egymásért. Ahol a családunk tagja a beosztott gépkocsivezető, az ejtőernyős, a kutató-mentő felcser, az adminisztrátor, a helikopter személyzet. Ahol a családunk tagja minden kollégánk, aki valaha velünk dolgozott, és minden barátunk, aki már nem lehet velünk. »Nincs lehetetlen« - ez a választott jelmondatunk. Nincs olyan feladat, amit ez a csapat nem képes megoldani. Helytállunk itthon a bázisunkon, készen állunk életek megmentésére, támogatjuk katonatársaink harcfeladatait és helyt állunk határaink védelmében. Helyt állunk Afganisztánban, és bárhol a világban ahová a feladat szólít. Mert nincs lehetetlen. Ezek vagyunk mi. Ezért megtiszteltetés ennek a csapatnak a tagjává válni. Rubik zászlóalj, ezt a nevet viseljük mától büszkén. Hordozva múltunkat, megélve jelenünket. Megoldva a most feladatait, mert nincs lehetetlen. Várva a holnapot, amikor a nap újra olyan színű ragyogással kel fel, mint új csapat karjelzésünk szélén, várva mindig a holnapot, ahol újra és újra mindig fel fogunk szállni!” – zárta beszédét a Rubik zászlóalj parancsnoka. 

A kettős ünnepség zárásaként dr. Koller József ezredes és Kovács Krisztián őrnagy ajándéktárgyakat adtak át az ünnepségen részt vett dr. Orosz Zoltán altábornagynak, Honvéd Vezérkar főnökhelyettesnek. Lamos Imre nyugállományú dandártábornoknak, a helikopterbázis volt parancsnokának, Huber Tamás alezredesnek, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság légierő hadműveleti és kiképzési főnökének, Szabó Istvánnak, Szolnok alpolgármesterének, Magó Károly zászlósnak, repüléstörténeti kutatónak, Csonka Ferencnek, a Rubik gépek egykori berepülőpilótájának, valamint Kovács Ákosnak, a RepTár ügyvezető igazgatójának. Ezt követően Lamos tábornok egy komplett hajózó öltözetet és tartozékait ajándékozta a múzeumnak.