2020.10.20, Kedd

Hirdetés

Hello, Dolly! szombaton a Szigligeti nagyszínpadán

szigligeti-szinhaz.hu

2016.09.01. 10:15

Az előadásra jegyek igen korlátozott számban, még válthatók.

Hirdetés

Az előadáshoz kapcsolódik  Hortobágyi Zoltán  beszélgetése az alkotókkal:

A darab és a film már meglett korú, de elképesztően jól sikerült, hiszen ötven éve halmoz sikert sikerre a világban akár filmként, akár színpadi bemutatóként. A szolnoki előadást Szente Vajk rendezi, koreográfusa Túri Lajos.

Szente Vajk:

-Ilyen rövid fölkérés még nem volt! Egy esztendeje már beszéltünk Balázs Péter igazgató úrral, hogy jönnék-e, ha hívna, én bólintottam. És hívott. Kérdeztem: mi lenne a dolgom. Amikor kimondta, hogy a Dolly, egy pillanatig sem haboztam.

-Ma még, annyi év után, érdekes ez a darab?
-Már hogyne lenne az? A szerelem mindig érdekes és történetesen ebben a musicalben négy különféle szerelem is van, négy különféle “alakban” történik a szemünk előtt. A szerelem nagy dolog, fontos dolog, szeretni való dolog és ezt a nézők is tudják.
 

-Már annyiféle formában került színpadra a habkönnyű vidámság, jóféle zenével, kitűnő szerepekkel. Lehet valami újat mondani?
-Kéne újat mondani? De persze igyekszünk. Itt van mindjárt például az a sokak által el nem ismert tény, hogy – bár ezt nem könnyű belátni, a nők irányítják az életünket, az életet. Ez ebben a kiváló darabban is benne van és én ezt fontosnak tartom. Nem lesz szín-realista bemutató semmiképpen, egy kicsit elemeljük a valóságtól. De csak éppen egy kicsit… Remélem a színpadképpel is adunk egy kis többletet a nézőknek. A gárda pedig nagyon jó, keményen dolgozunk és jól szórakozunk a közös munkában.

A szolnoki társulat nem kis feladatot vállal, hiszen a musicalben a prózai szöveg mellett bizony énekelni és táncolni is kell, ami fiatalabbnak, kevésbé fiatalnak kemény feladat. Túri Lajos számtalan darabot vitt már színpadra, leginkább kortárs táncművészként szokás emlegetni őt és tehetségét.


-Vannak, akik réginek mondják ezt a hihetetlen sikerű darabot és azt is mondják, hogy nem szabad modernizálni, hozzányúlni. Én tisztelem a hagyományt, ezért úgy fordultunk Vajkkal a műhöz, hogy megőrizzük a stílusjegyeket, de mégis maivá tegyük.


-Sokat és sokaknak kell táncolnia a színpadon.
-Kemény munka volt és az most is, néhány nappal a bemutató előtt. Nagy kihívás, hiszen akad olyan is a társulatban, aki főiskolás évei óta nem nagyon élt a tánc eszközeivel és hát azt is lássuk be, hogy a színészképzésben nem ez a fajta kifejező eszköz áll az oktatás előterében. Meg aztán a színházak sem csak táncos darabokat visznek színre…

-Itt és most még a kórus is ropja.
-Muszáj, ahhoz kevesen vagyunk, hogy ne így legyen. Én azt látom, hogy ugyanakkor, amikor meg kell birkózni a mozgással, a precizitással, mindezt élvezettel, örömmel teszik mindnyájan, tetszik a kihívás. És megvan az öröm, a tanulás öröme, mert amikor összerakjuk a jelenetet és látni, hogy az jó, hogy élvezetes lesz a nézőnek, akkor megvan az a ritka öröm is: a közös munka öröme, a fáradtság eredményéé, a látványé.


-Üzennek valamit a színpadról?
-Üzenet? Tudom, ez a szokás sok felé. Üzenni. Ez a darab szórakoztat és ezt nem vesszük el tőle. Megmutatjuk a nézőknek, amit a darab tud és szeretnénk, ha jól szórakoznának.