A Háború Művészete című katonai szakportál interjút készített dr. Koller József ezredessel, az MH 86. Szolnok Helikopterbázis megbízott parancsnokával az elmúlt időszak tapasztalatairól és a jövőbeni tervekről.
A nyugdíjba vonuló Lamos Imre dandártábornoktól augusztus tizenötödikén vette át a stafétabotot dr. Koller József ezredes. Megbízott parancsnokként végzett ténykedésének egyik legfontosabb tapasztalata az, hogy eddig csak nagyon ritkán kellett bármilyen kérdésben is egyedül döntenie.
– Minden döntés meghozatalakor számíthattam a megfelelő szakemberek segítségére. Egy parancsnok ugyanis, rendelkezzen bármilyen jó vezetői képességekkel, nem tudná elvégezni feladatait az őt támogató csapat nélkül. Ezért különösen örültem annak, hogy a két és fél évnyi, Szolnoktól távol, más beosztásokban eltöltött idő után ugyanazt a pozitív hozzáállást tapasztaltam a csapat minden tagja részéről – hangsúlyozta a főtiszt.
– Leginkább két helyettesemre, Bali Tamás és Rolkó Zoltán ezredesekre, illetve Kiss Róbert ezredesre, a bázis törzsfőnökére számíthatok. A legközelebbi kollégáim mellett azonban szerencsére a zászlóaljparancsnokokra és a különböző főnökségek vezetőire is nyugodtan támaszkodhatok. Ők szabadon irányíthatják saját területük, beosztottaik munkáját, a két legfőbb elvárásomat azonban valamennyien egységesen szem előtt tartják: legjobb tudásuk szerint hajtsák – hajtassák – végre a feladatot, a beosztott pedig legyen elégedett. Azt hiszem, hogy ebben a két kritériumban minden benne van…
Fókuszban a kiképzés
A legfontosabb technikai fejlesztések és kiképzési tervek felsorolása tekintetében mindenképp az élre kívánkozik, hogy már beszerzés alatt vannak a Magyar Honvédség – egyben a bázis – új merevszárnyú kiképző repülőgépei. Az utóbbi két évben pedig Koller ezredes a HVK Hadműveleti Csoportfőnökség légierő haderőnemi osztályának vezetőjeként éppen azon dolgozott csapatával, hogy 2018-tól Szolnokon elindulhasson a Magyar Honvédség pilótaképzése.
– Sok ezer munkaórában mérhető az az idő, amit a tervezésre fordítottunk, és amely során pontról pontra kidolgoztuk, hogy Európában miként kell kialakítani egy modern, korszerű kiképzőbázist. A minden részletre kiterjedő szakmai munka eredményeként elkészült javaslatban egyebek mellett az áll, hogy az itt végzett hallgatók nem csupán egy BSc (Bachelor of Science) diplomát, hanem 200–220 repült órát és az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) előírásainak megfelelő közforgalmi pilótaengedélyhez (ATPL) szükséges elméleti tudást is megszerezhetik – sorolta a parancsnok, aki a nyomaték kedvéért kiemelte, hogy a jelöltek mindezt nagyon fiatalon érhetik majd el. A jelenleg érvényes rendszer szerint ugyanis kizárólag a polgári életben már diplomát szerzett fiatalok kezdhetik meg a katonai pilóta-képzést. Ebből pedig értelemszerűen következik, hogy csak „idősebb” korban repülhetnek először például JAS–39 Gripenen vagy helikopteren.
A képzés nélkülözhetetlen eszköze a kiképző repülőgép. Jó hír, hogy már gyártják azokat a Zlin 242 és Zlin 143 repülőgépeket, amelyek várhatóan 2017 elejére meg is érkeznek a szolnoki kiképző bázisra. A gépeket a tervezett igénybevételnek megfelelő műszerezettséggel látják el, amelyek segítségével biztonságosabbá és hatékonyabbá válik a kiképzés, illetve az egyéb feladatok végrehajtása is.
– Ezek a gépek ugyanis nemcsak oktatási célokat szolgálhatnak majd, hanem alkalmasak lesznek megfigyelői feladatokra; a megfelelő elektronikus rendszerrel felszerelve a képek rögzítése és továbbítása is megoldhatóvá válik. Mindemellett a Zlinek műrepülő-kiképzésre is használhatók lesznek, ezáltal pedig a növendékeket a képességeiknek és adottságaiknak megfelelően is ki lehet majd válogatni. Az oktatók véleménye alapján egyesek vadászgépen, míg mások szállító repülőgépen vagy éppen helikopteren folytathatják a kiképzést, illetve a repülős pályafutásukat – hallhattuk az ezredestől.
Jókor jöttek
A két AS350 könnyű kiképző helikopter is nagyon jókor érkezett a bázisra. Ezek a forgószárnyasok segítenek ugyanis annak az előkészítésében, hogy egy később beszerzendő típusra üljön majd át az a csapat, amely eddig Mi–8-ason, Mi–17-esen vagy Mi–24-esen repült.
– A francia helikopter üzemeltetése másfajta szemléletmódot igényel. Ezért is szabtam meg feladatként, hogy a lehető legtöbbet repüljünk az AS350-esekkel, képletesen szólva „a hajtómű nem hűlhet ki”. Persze ezt a parancsnoki útmutatásomat nem volt nehéz betartani. A helikopter keveset fogyaszt: a Mi–8-as közepes szállítóhelikopter egy órányi repüléséhez szükséges kerozinmennyiségből az AS350-es öt órát tölthet a levegőben. Ráadásul nagyon megbízható típus, nem jellemzőek a meghibásodások sem. A két helikopterrel közel 300 órát repültünk már, s ez idő alatt alig egy-két apróbb hiba jött elő. Hozzáteszem mindjárt, hogy kiváló műszaki szakembereink is különös odafigyeléssel gondoskodnak a helikopterekről. A megbízhatóságot támasztja alá például az is, miszerint tegnap 180 felszállást hajtottunk végre, de akadt már olyan kiképzési nap is, amikor ez a szám 200 felett volt. Jelenleg egyébként két csoport is átképzést hajt végre a típusra, s decemberben tervezzük indítani a harmadik kurzust. Ezzel párhuzamosan az első két csoport hajózói pedig megkezdhetik majd az éjszakai repüléseket is – jegyezte meg Koller József ezredes, majd hozzátette: a tervek szerint 2017 első negyedévében tér vissza a nagyjavításra küldött négy Mi–17-es helikopter, amelyek segítségével a kutató-mentő szolgálatot könnyebb lesz ellátniuk és az afganisztáni misszióra történő felkészülés is végrehajtható lesz.
– Bár kétségtelenül sokat jelent az itt szolgáló katonáknak a két francia AS350-es helikopter rendszerbeállása, s tény az is, hogy műszaki szakembereinket angol tanfolyamokra iskoláztuk be, ugyanakkor ezek a fejlemények semmilyen tekintetben sem köthetők a tervezett helikopter-beszerzéshez. Az, hogy milyen kategóriájú helikopterek milyen képességekkel állnak majd hadrendbe, egy hosszú szakmai folyamat végeredménye lesz– mutatott rá a parancsnok.
Sok feladat
Természetesen a helikopterbázis alárendeltségébe tartozó, illetve a laktanyán belüli alakulatok logisztikai ellátása, étkeztetése, ruházati felszerelésének biztosítása is a feladatok sorát gyarapítja.
– A munkámnak ez egy másik fontos területe – hangsúlyozta Koller ezredes, aki egyben a helyőrség-parancsnoki teendőket is ellátja.
– Tekintve, hogy Szolnok az ország második legnagyobb helyőrsége, ezek a teendők nem kevés feladatot jelentenek, amiket szintén csak csapatban lehet megoldani. Nagy segítség a számomra, hogy a kollégák nem csupán felvetik, elmondják a problémákat, hanem megoldási javaslatokat is tesznek. Mindehhez persze a beosztottak iránti bizalom, illetve szakmai kvalitások is szükségesek, ami alatt azt értem, hogy a javaslattevő eleve olyan forgatókönyvet tud letenni a parancsnok elé, amely nemcsak végrehajtható, hanem optimális megoldást is jelent a probléma kezelésére. Parancsnokhelyettesként hét évig dolgoztunk együtt, s ez idő alatt a kollégáim nemcsak azt tapasztalhatták meg, hogy magas szakmai elvárásaim vannak, hanem azt is, hogy emberségesen, pozitívan állok mindenkihez. Már pedig én továbbra is ugyanaz akarok maradni, aki helyettesként voltam. Akkor is éppolyan komolyan vettem a szakmai feladatokat, mint a bázis és a település kapcsolatát. Szolnok igazi katonaváros. Személy szerint nagyon jól esett, hogy dr. Kállai Mária kormánymegbízott és Szalay Ferenc polgármester is tárt karokkal fogadott, és parancsnoki megbízatásom első napjától kezdve támogatnak. Persze ez is egy régi kapcsolat, hiszen anno parancsnok-helyettesként is részt vettem helyőrségünk szinte valamennyi rendezvényén. A jó együttműködés pedig a kölcsönösségen alapul: ahogy a város számíthat a helikopterbázisra, úgy a bázis is a városra. Mi pedig mindannyian úgy érezzük, hogy Szolnokon jó katonának lenni – zárta a beszélgetést dr. Koller József ezredes.
(Magyar Honvéd 2016. december/Trautmann Balázs)