Március elsején Martfű 30 esztendős városi rangját ünnepelték

„Ez a település, mely 1989. március 1-jén városi rangot kapott, mindig is jól sáfárkodott értékeivel, ha lehetett: élt, ha úgy kellett: túlélt, de nem adta, nem adja fel soha. A több évtizeddel ezelőtt készült és a mai fotókat nézve az is rácsodálkozhat az itt zajló változásokra, aki még soha nem járt a településen vagy éppen elszármazott innen” – fogalmaz dr. Papp Antal, Martfű polgármestere a város honlapjának.

 

Hogyan írt a Martfűi Tisza Cipőgyár Dolgozóinak Lapja 1989. március 10-i száma erről a településtörténeti eseményről?

Martfű várossá avatásának alkalmából március 3-án ünnepi tanácsülést tartottak a Művelődési Központ színháztermében. Kozma Imre, a városi tanács elnöke köszöntő szavai után a következőket mondta: „Martfű történelmében jelentős dátum lett 1989. március elseje. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 16/1989.(II.5.) számú határozatával Martfű nagyközösséget várossá nyilvánította”.

A tanácselnök ünnepi beszéde első részben szólt Martfű kialakulásáról. Elmondta, hogy Martfű a megye egyik legfiatalabb települése, bár a történelmi leletek tanúsága szerint már az őskorban is lakott hely volt.

A kezdeteket felidézve ezzel folytatta: „A község nagyságrendje, szerepköre és fejlettsége alapján a megyei tanács 1970. augusztus 20-án Martfűt nagyközösségé nyilvánította. Fejlődésének üteme ettől az időtől felgyorsulva, mind a mai napig töretlen.

Erősödött a gazdasági szervező, irányító, központi és munkaerővonzási szerepköre, döntően ipari jellegű településsé vált. Az ipartelepítés hatására nagy ütemben nőtt a lakossága és a mintegy tíz településről bejáró dolgozók száma.

Ezt követően szólt Kozma Imre a cipőgyár nagyságrendjéről, termeléséről, a 630 dolgozót foglalkoztató növényolajgyárról, az évente 260 ezer hektoliter sört termelő sörgyárról, a Táncsics Tsz húsfeldolgozó üzeméről, a tv-relé állomásról, a posta kábelüzeméről, a Helyközi Távbeszélő Igazgatóságról, a Cukortermesztési Kutató Intézetről és a tanács költségvetési üzeméről.

A több mint másfél évtizedes fejlődésről elmondta, hogy 1970-től 1250 lakás épült, ami 41%-kal növelte az otthonok számát. A lakónépesség 34 százalékkal nőtt, jelenleg 8039-en élünk Martfűn.

A komfortos lakások aránya 85 százalékos, a közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakások aránya 85 százalékos. A csatornahálózatba valamennyi közület, intézmény és telepszerű többszintes lakás bekapcsolt. A vezetékes gázzal ellátott lakások aránya elérte a 90 százalékot, az elmúlt év végére valamennyi utcában kiépült a gázvezeték lakossági erőből. Az óvodai férőhelyek száma 1970-től megháromszorozódott, az óvodai ellátásban 352 gyermek vesz részt. Az alsó fokú oktatást két általános iskola biztosítja, ahol összesen 1066 gyermek tanul, korszerű oktatástechnikai lehetőséggel.

 

A cipőipari műszaki szakközépiskolában és szakmunkásképző intézetben 500-an tanulnak. Ez a középiskola a megye egyik legjobban felszerelt intézménye, amely a szakemberképzést korszerű gépekkel, audiovizuális eszközökkel biztosítja.

Elismeréssel szólt a testnevelési, sportolási lehetőségekről, a városi színvonalú és országosan elismert munkát végző művelődési központról.”

A tanácselnök összefoglalójában megköszönte a jókívánságokat, majd a következőket mondta: – „A városi cím elnyerése egyben erkölcsi elismerés is azért a munkáért, amit az itt élő emberek az elmúlt években, évtizedekben tettek a település fejlődéséért. Őszinte elismerésünket és köszönetünket kell kifejeznünk elődeinknek, a ma nemzedékének azért, amit a városi cím elismeréséért tettek. Megköszönöm a martfűi iparvállalatoknak, gazdálkodó szervezeteknek azt a segítséget, amelyet feladataink végrehajtásához nyújtottak. Külön is kiemelem a település létrejöttében is nagy szerepet játszó Tisza Cipőgyárat, amely hosszú ideig meghatározó volt Martfű életében, fejlődésében. Büszkék vagyunk a Martfű nagykösségért kitüntetett állampolgárainkra és kollektívánkra, akik és amelyek példát mutatnak mindannyiunk számára.” – zárta beszédét Kozma Imre.

A köszöntők sorában Maczó László, a Tisza Cipőgyár vezérigazgatója Martfű gazdasági egységeinek nevében kért szót. „Adózzunk tisztelettel és elismeréssel a gondolatnak, amely közel öt évtizeddel ezelőtt világszínvonalon álló gyárat álmodott és tervezett ide az alföldi pusztára, a Tisza partjára. Azoknak, akik felépítették a gyárat – a cipőgyárat –, mert közel négy évtizedig mindenkinek a környéken ez volt a GYÁR. Azoknak, akik tíz körömmel kaparták ki a gépeket a háborús romok alól, hogy elindulhasson az élet, a munka. Elismerés azoknak a munkásoknak és mérnököknek, vezetőknek, akik zöldmezős beruházással, sok gond és nehézségek közepette korszerű növényolaj- és sörgyárat építettek. Azoknak, akik ezeket a vállalatokat most is eredményesen működtetik. Ezek az új vállalatok újabb munkahelyeket és letelepedési lehetőségeket teremtettek, megadva a végső impulzust Martfű várossá válásához. … Illesse elismerés az illetékes megyei politikai, államhatalmi és társadalmi testületeket, a környező közösségek vezetését és lakosságát, a több mint 3000 bejáró dolgozót, városunk minden lakóját, akik áldozatkész munkával járulnak hozzá Martfű fejlődéséhez, vagy bármit is tettek azért, hogy a mai napig eljutottunk.

 

Mert soha sem az egy főre jutó kövezett járdák és utak hossza határozza meg egy város karakterét és arculatát, hanem a benne élők áldozatkészsége, a gondolatok és tettek közössége. Az, hogy lakói otthon érezzék magukat és jól érezzék magukat.”

Cseh József ipari miniszterhelyettes, aki a várossá alapítás oklevelét hozta Martfűre, köszöntőjében elmondta, hogy a város a magyar iparosodás szülötte, az ipar dinamikus fejlődése nagyszerű eredményeket hozott, így most a városiasodást is.

Az iparváros büszke lehet arra, hogy termékei növelik hazánk hírnevét, javítják devizamérlegét. Joggal büszkék lehetnek arra is, hogy egyre nehezedő gazdasági helyzetünk közepette Martfű ipari közössége most is sikerrel állja a próbatételt – olvasható a cikkben.

A Martfű várossá avatásának alkalmából tartott ünnepi tanácsülésről a Martfűi Tisza Cipőgyár Dolgozóinak Lapjában megjelent összefoglalóból idézték.

forrás: martfu.hu/Magyar Mária