Martfű városnak és a gyár épülésének is alkotó részesei voltak

Martfű és a város lakossága hazavár benneteket! – hirdette a Martfűi Gyerekek Találkozójának felhívása azoknak, akik 1940 és 1968 között születtek, és a városban nevelkedtek. A felhívásnak sokan eleget tettek, a Művelődési Központban létrejött a nagy találkozás, közel kétszázan, helyben élők és hazalátogatók gyülekeztek fiatalkoruk kulturális és szórakoztató közösségi programjainak helyszínén.

Jan Antonin Bata Érsekújvárról hozta az első gyári dolgozókat Martfűre, akik az ott elsajátított mesterségbeli tudást adták tovább a martfűi gyár alkalmazottainak. Később, az oktatás megkezdését követően, az ország minden részéről érkeztek ide fiatalok. A találkozó szervezői és résztvevői voltak az első gyerekek, az első martfűi óvodások, akik az épülő gyári házakkal együtt nőttek fel.

Vargáné Skulipai Katika évek óta dédelgette a találkozó tervét, amelynek szervezéséhez, az internet lehetőségeinek kihasználásával, Bozorádiné Váczy Ágnes és Gajdos Teréz is nagy kedvvel csatlakozott.

Vargáné Katika igazi nosztalgiázásra invitálta a jelenlévőket ezen a napon, a Martfű jelenét bemutató filmmel, régi fotókkal, a báloknak, szerelmeknek, ifjúsági közösségeknek helyt adó Művelődési Központ bejárásával és a város építészeti értékeinek megismertetésével.

Dr. Papp Antal polgármester is tisztelettel köszöntötte az előttük járó város- és gyárépítő generáció tagjait, arra kérve a találkozó résztvevőit, hogy vigyék jó hírét Martfűnek.  

Asztalos Árpádné, a Művelődési Központ igazgatója örömmel számolt be az ötvenöt éve épült intézmény belső megújulásáról és várható külső felújításáról azoknak, akik még láthatták a munkagödröket, a ház épülését. A kulturális központ, reményei szerint, a pályázati forrásból megvalósuló energetikai felújítás, a homlokzati és tetőszigetelés valamint a nyílászárók cseréjét követően Martfű egyik legértékesebb, legarchaikusabb épületévé válik.

A hely- és ipartörténeti gyűjteményt kezelő intézmény vezetőjeként Enikő arra kérte a találkozó résztvevőit, hogy a továbbiakban is minél többen osszák meg velük a Művelődési Központhoz és a városhoz kötődő emlékeiket. A nap folyamán kíséretével az érdeklődők bejárhatták az egész házat, és az intézmény gyűjteményeit is megtekinthették.

Elhunyt szüleikre, testvéreikre, tanáraikra, barátaikra, a martfűi gyerekekre emlékeztek a találkozó résztvevői Jan Antonin Bata szobránál, ahol Keléné dr. Pasztelyák Adrienneidézte fel Martfű és a Tisza cipőgyár épülését, és azt, hogy milyen volt ebben az időben, a gyári lakótelep kerítések nélküli házai között játszó martfűi gyereknek lenni.

– Most itt állunk Martfű egyik emblematikus helyén, a volt kézilabda pályán, ahol fiatalságunkból igen sok időt eltöltöttünk, és együtt örültünk a martfűi kézilabda sport sikereinek. Ezt megelőzően pedig telente F.Nagy Géza bácsi vezetésével lelkesen locsoltuk az akkor még teniszpályát, hogy korcsolyapályaként együtt szerezzünk örömöket magunknak.

Köszönetet elsősorban a városalapító Jan Antonin Batának kell mondanunk, hiszen ő volt az, aki gyáralapítóként és az általa ideálisnak vélt város alapítójaként befogadott minket, a szüleinket, akikre most elsősorban emlékezünk. Szüleink az ország és a Felvidék legkülönbözőbb részeiből jöttek ide, a legkülönbözőbb időkben és okokból, és ez a gyártelep volt az, ami a szüleinket, a környékből érkezőket befogadta, állandó munkát és konszolidált életet biztosított. A szüleink válaszoltak erre a hívásra, és a modern ipari kultúrát elsajátítva lettek igazi városlakók, hisz ez egy városias település volt kezdettől fogva.

A batai koncepcióba az is beletartozott, hogy a munka után az emberek élete is legyen közös, legyenek közös élményeik. Mondhatjuk, hogy Bata volt a közösség teremtője. A közösséget összetartották a közös kulturális események, amelyeket szintén a gyár szervezett, és valamennyien részt vettünk benne, kicsik és nagyok is – emlékezett vissza ifjúsága gondtalan éveire Pasztelyák Adrienne.

– A háború után mi voltunk itt az első gyerekek – mesélte Vargáné Katika, aki tíz éve próbált találkozót szervezni azoknak a korabeli martfűi gyerekeknek, akik elkerültek a városból. Egyfajta óvodás találkozó is volt ez, hiszen a résztvevők közül sokan óvodába is együtt jártak. Váczy Ágival, érsekújvári gyökereik révén, szegről-végről rokonok is, így, és a világháló bevonásával, jól ment a közös szervezés. Az erre létrehozott netes csoportnak egyre több tagja lett, sok-sok feltöltött fényképpel, nosztalgiázással, amelynek hatására sokan kedvet kaptak, hogy eljöjjenek. Jó néhányan külföldről is hazalátogattak.

– Nekem rengeteg tanulsággal szolgált az az idő, amíg szerveztünk, valahogyan átértékelődött bennem az egész gyerekkorom – vette át a szót Ági, felidézve a gyermekéveket, a gondtalan nyári szüneteket, amikor a tiltás ellenére lejártak a Tiszára.

A szervezők igyekeznek megteremteni az újabb találkozás lehetőségét, amit sokan szívügyüknek tekintenek.

forrás: martfu.hu