A Zagyva-parton álló tizenhárom kopjafa előtt mécsesek égtek, a Magiszter iskola diákjainak ünnepi műsora pedig újra felidézte az egész nemzet számára oly tragikus eseményt.
Megemlékezést tartottak Szolnokon, felidézve az 1848-49-es szabadságharc Aradon méltatlanul kivégzett tizenhárom hősének sorsát.
Az 1848-49-es szabadságharc végét jelentő világosi fegyverletétel után a császári haditörvényszék ítélete alapján Aradon kivégezték a magyar honvédsereg 12 tábornokát és egy ezredesét, akik a bukást követően kerültek osztrák fogságba. A bécsi udvart az aradi fegyverletétel bőszítette fel, hiszen a magyar seregek az orosz csapatoknak adták meg magukat, akik később foglyaikat bár ennek ellenkezőjét ígérték- átadták a császáriaknak.
Az aradi vértanúk kultusza már a kivégzés napján elkezdődött, hiszen – a szemtanúk elbeszélése alapján – már egy-két órával a kivégzéseket követően tömegekben zarándokoltak a kivégzés helyére a gyászolók. A gyász, a halál, az önfeláldozás mellett, a nemzet valós hite szerint a megújulás, a feltámadás, az élet is jelen van a gyásznapon. A tizenhármak áldozata, önfeláldozása jelentősen erősítette, egybetartotta a nemzetet.
Győri Péter Benjámin evangélikus esperes megemlékező beszédében az önfeláldozó szeretet fontosságáról beszélt, s áldást kért mindazokra, akik visszatükrözik Istennek a halálnál is erősebb szeretét.
A Légierő Zenekar Szolnok kísérete mellett zajló tiszteletadást koszorúzás zárta, melyen a város nevében Szabó István és Fejér Andor alpolgármesterek helyezték el a megemlékezés virágait.
1,6 milliárd forintnyi beruházást szavazott meg tételesen a városi közgyűlés.