Hello, Dolly! a Szigligeti Színházban

Március elején volt a Hello, Dolly! című musical premierje a Szigligeti Színházban. A társulat ismét egy az eddig bemutatottaktól gyökeresen eltérő stílusú, ám hasonlóan nagy sikerű előadást hozott létre, amelyet az évad harmadik vendégrendezője, Szente Vajk állított színpadra.  

Dolly Levi, a musical főszereplője özvegyasszony, aki abból él, hogy házasságot közvetít. Már a darab kezdetén bejelenti, hogy hamarosan férjhez megy egyik ügyfeléhez, a vagyonos Vandergelderhez.  Az illetőnek erről sejtelme sincs, ellenkezőleg, megkísérli, hogy összebarátkozzon a feleségjelöltekkel, akiket éppen Mrs. Levi talált számára. Ők természetesen alkalmatlanok a feladatra, különösen a megszállottan intézkedő, már-már természetfeletti képességekkel rendelkező Dolly árnyékában.

A Szigligeti Színház ötödik nagyszínpadi bemutatóján egészen az örvendetes végkifejletig hozzávetőleg ennyi derül ki a történet fő szálából azon nézők számára, akik nem ismerik Thornton Wilder A házasságszerző című színdarabját, melyen a musical cselekménye alapul.

A rendező Rácz Márton karmesterrel, a színház zenei vezetőjével és Túri Lajos koreográfussal karöltve az első pillanattól az utolsóig olyan tempót diktál, amely nem engedi, hogy bármilyen részletkérdés merüljön fel a nézőkben. Nekik nincs más dolguk, mintsem tátott szájjal figyelni a fergeteges táncbetéteket, belefeledkezni a pergő ritmusú dalokba, hüledezni a díszlettorta szeleteinek rafinált használatán (tervező: Túri Erzsébet) meg a villámgyors átöltözéseken egyik pompás és ötletes jelmezből a másikba (Kovács Yvette munkái).

Szente Vajk ugyanolyan szemfényvesztő ügyességgel veszi le a lábáról a publikumot, mint Mrs. Levi a férjnek kipécézett milliomost. S ahogy az eredeti darabban Dolly egész tevékenysége, látszólagos fesztelensége pénzgondok és magány okozta komoly fejtörés eredménye, úgy az előadás valószínűtlenül könnyednek tűnő két és fél órájának minden percét is a szolnoki társulat és a vendégművészek kemény munkája alapozza meg.
    

A szereplők mindegyikének énekelnie és táncolnia kell, elsősorban természetesen Dolly alakítójának, Kertész Marcellának. A színésznő nagy odafigyeléssel, hitelesen teremti meg a félig tündér-félig hétköznapi amerikai nő figuráját. Nincs könnyű dolga, történet filmszerűen játszódik, vágások szakítják félbe, kevés alkalom adódik arra, hogy akár ő, akár a nézők beleélhessék magukat egy-egy jelenetbe. Kertész Marcellának mégis sikerül az, hogy nappal gyakorlatias, talpraesett asszony, este hamisítatlan, lehengerlő díva legyen. Amikor elnémul a zenekar, eltűnnek a táncosok és egyedül áll a színpadon, akkor pedig esendő ember, aki kényszerből csalafinta. Jövendőbelijét, aki Dolly terveiből mit sem orront, Szolnoki Tibor játssza sokoldalúan. Otthon van a modern táncban is és az egész előadásra jellemző ironikus hangvétel kifejezetten jól áll neki.

A fiatalabb korosztályt hat szereplő, három szerelmespár: Cornelius, Barnaby, Ambrose Irene, Minnie és Ermengarde képviseli. Az, hogy belőlük boldog párok lesznek, Dolly mesterkedéseinek köszönhető, az viszont, hogy a happy end felé vezető útjuk a viszontagságok ellenére csupa derű, az alakítóiknak. Járai Máté minden rezdülésében egyesül a veleszületett elegancia és a zabolátlan komédiázás. Szelíd és vonzó szerelme alakítója Lugosi Claudia az első pillanattól odavan érte. Jankovics Anna dús kebelében jól megfér egymással a vőlegényért bömbölő menyasszony és a már az esküvő előtt tökéletesen kifejlett házisárkány. Papucslétre termett párját Dósa Mátyás alakítja kiváló énektudással.

A fáradhatatlanul daloló és táncoló ifjú boltossegéd és bájos szerelme szerepében Juhász Leventét és Molnár Nikolettet láthatja a közönség. Rudolf Reisenwebert, Dolly és néhai férje fénykorának szemtanúját, a főpincért, Barabás Botond alakítja méltóságteljesen. Gombos Judit, Horváth Gábor, Tárnai Attila, Deme Gábor, Zelei Gábor, Horváth György, Ónodi Gábor és Kinczel József, a Szigligeti Színház oszlopos tagjai ezúttal kisebb szerepekben tűnnek fel, ám azokat ugyanolyan odaadással éneklik, táncolják, játsszák el, mint kollégáik a nagyobbakat.

Sárvári Diána találó gesztusokkal testesíti meg a beszédes nevű Miss Money-t, aki az előadás emblematikus figurája. Mert csipkék, fodrok, lebegő kalapcsodák, pávatoll, rózsaszín és lila tobzódás ide vagy oda, ezt a történetet nem Jókai diktálta, hanem a kapitalista rögvalóság. Valódi főszereplője a pénz illetve annak hiánya, kimenetele pedig nem csak azért boldog, mert a birkatápszer-árusításból meggazdagodott milliomos hajlandó megkérni a dolgozó nő kezét (aki majd kecskét fej és lovat patkol neki), hanem azért is, mert üzlettárssá emeli addig éhbéren tartott beosztottjait.  /Szabó Csilla tollából

Így annak ellenére, hogy a rendező elemeli a Hello, Dolly!-t néhány centire a földtől, csillogóan becsomagolja és víg dalokkal kíséri, az előadás voltaképpen realista marad. Ez a zenés színházi műfajban ritka és értékes kombináció, olyan ünnepi torta, amelyből a szolnoki közönség minden tagjának jut egy finom falat.

forrás: szigligeti-szinhaz.hu