Emlékezzünk Hanzély Pál nemes önfeláldozására!

Kósa Károly így idézi fel honlapján (www.kosakaroly.hu) a tragikus eseményt, a hősies önfeláldozás nemes példáját:

„Miként más hideg téli napokon, 1927. január 8-án is sokan korcsolyáztak Szolnokon, a Horthy Miklós (ma József Attila) úti honvédségi laktanya mögötti területen, a Bakoshalom (ma Vasvári Pál) utca előtti hatalmas, vízzel telt kubikgödrök jegén. Köztük volt Oreskó Sári, Oreskó Dezső ipariskolai tanító 19 éves leánya és Herbst Jenő cukorgyári vegyész, a leány vőlegénye is. Úgy 16 óra tájban beszakadt az alig 3–4 cm vastag jég, s a két fiatal a vízbe esett. A folyton töredező, s előttük torlaszt alkotó jégtábláktól nem tudtak menekülni, és segítségért kiáltottak. A közelben korcsolyázó Kozák Gyula MÁV tisztviselő a segítségükre sietett, de alatta is betört a jég. Oreskó Sári egy ideig az ő nyakkendőjébe kapaszkodva tartotta fenn magát.

Hanzély Pál és Lemberkovits Antal főhadnagy távolabb korcsolyázott, de a segélykiáltásokra azonnal odafutottak. A fuldoklókat látva Hanzély főhadnagy tüstént beugrott a vízbe, s Oreskó Sárit a karja alatt megfogva, iparkodott feltolni a jégre, de a jég darabokra szakadozott. Már úgy látszott, hogy Kozák Gyula sem tud menekülni. Egy végső erőfeszítéssel azonban mégis kiúszott.

A szerencsétlenség hírére percek alatt nagy tömeg verődött össze, de mindenki tehetetlen volt. A létrák és kötelek rövideknek bizonyultak. A válságos helyzetben lévő Herbstnek deszkát dobtak be, s ő görcsösen kapaszkodott abba. Hanzély Pál több mint félórája küzdött már, míg sikerült az alélt Oreskó Sárit a jégre feltolnia, s az odadobott kötél végét meg tudta fogni. Már úgy látszott, hogy megmenekül, de a következő pillanatban elmerült, s többé nem látták.

A közeli kaszárnyából futólépésben, létrákkal és kötelekkel jöttek a katonák, majd a mentők, tűzoltók és rendőrök is megérkeztek. Amint Hanzély főhadnagy elmerült, Dankó Antal honvéd őrvezető hirtelen kötelet kötött a derekára, és az életmentő főhadnagy után a vízbe vetette magát, de görcsöt kapott, és már úgy volt, hogy ő is vízbefullad. A következő pillanatban azonban magához tért, megfogta az alélt Oreskó Sárit, s a parton álló rendőrök és katonák kihúzták őket. Herbst Jenő ekkor még a vízben volt. Kétségbeesve kiáltozott, hogy segítsenek rajta, mert nem bírja tovább fogni a deszkát. Ekkor ért oda Mészáros Ferenc szertárnok. (Ő az előző évben egy fiút, két éve pedig egy leányt mentett ki ezekből a gödrökből.) Mivel látta, hogy Oreskó Sárit és Dankó Antal őrvezetőt már húzzák kifelé, kötelet dobott Herbst Jenőnek. A dobás azonban nem sikerült, mire Mészáros egy kötélre kötött létrával csúszott a fuldokló felé. A jég alatta is beszakadt, és hónaljig érő vízben állva tolta tovább a létrát, míg Herbstnek sikerült azt megfognia. Mészáros azután úgy húzta kifelé Herbstet, hogy a jeget állandóan zúzta maga előtt. Amint kiértek, Herbst is elvesztette az eszméletét, s a mentők Oreskó Sárival együtt szállították el.

A katonák hamarosan csónakot hoztak a Tiszáról, s fáklyafény mellett keresték a mások életéért saját életét odaadó főhadnagyot. Fél 7 tájban találták meg a holttestét. A lábain összeakadt a két korcsolya. Bizonyára ezért nem tudott megmenekülni a lánnyal. Az orvosok szerint szívgörcs okozta a halálát.”

A szépreményű ifjú tiszt pályafutása tragikusan rövidre sikeredett, ám emlékét a mai napig őrizzük. A Farkasréti temetőben örök nyugalomra helyezett hős szolnoki emléktábláját 1932-ben, egykori kaszárnyája oldalán, a József Attila-Százados út sarkán helyeztek el.