A Tisza árterén árvíz esetén a visszahúzódó víztömeg után „kis tavak” maradnak a korábban elöntött területen. Előfordul, hogy a mélyebben fekvő árterületi részeken, kubikgödrökben halak is maradnak, amelyek életfeltételei a víz párolgása miatt jelentősen romlanak. Ilyen esetekben, illetve télen, a kubikgödrök befagyásakor lehet szükség halmentésre.
A halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló törvény szerint a halgazdálkodásra jogosult köteles a hasznosított vízterület halállományát, életközösségét, valamint a hal élőhelyét védeni, a hal természetes táplálékszerzését és szaporodását elősegíteni, továbbá áradás vagy a víztest kiszáradásának veszélye esetén az őshonos halfajok mentését elvégezni - olvasható a kormányhivatal honlapján.
Idén eddig egy Jász-Nagykun-Szolnok megyei halgazdálkodásra jogosult kért halmentési engedélyt nyolc nyilvántartott halgazdálkodási vízterületre a kormányhivatal Agrárügyi Főosztályától. A halgazdálkodási hatóság – az illetékes természetvédelmi hatóságok előírásaival összhangban - az őshonos halállomány védelme érdekében kiadta az engedélyt.
A halmentést szigorú szabályok mellett, csakis az engedélyben szereplő vízterületeken és eszközökkel lehet végezni. A szakemberek a kubikokból hálóval kimentett halakat szelektálják, az őshonos halak közül kiválogatják az invazív fajokat. Az őshonos halállományt oxigénellátással felszerelt halszállító kádakba helyezik, ezzel viszik át a megfelelő életfeltételeket biztosító vízbe, az invazív fajok egyedeit megsemmisítik.
Az őshonos halak eszmei értéke az ökoszisztémában betöltött szerepük miatt rendkívül magas, ezért egy-egy halmentés alkalmával a pusztulástól megmentett pontyok, keszegek, csukák, harcsák halgazdálkodási értéke akár a milliós nagyságrendet is elérheti.
Jelenleg Szolnoknál magasabb a Tisza vízállása; amennyiben az ár levonul, és nagyobb területen marad az ártéren víz, akkor lehet szükség halmentésre. Az idei évben eddig nem végeztek ilyen tevékenységet megyénkben.