Kodály és Beethoven – e két zeneóriás – művei hallhatók a Nemzeti kincsek nevet viselő hangversenyen. Kodály Zoltán a zenei megújulás apostola volt. Úgy művelte a zenét, hogy figyelme a teljes magyar kultúrára kiterjedt. Kodály a magyar zenét és kultúrát mindig az egyetemesség hatalmas tükrében nézte. Azt hangsúlyozta, hogy az éneklő szájaknak meg kell ismerniük a népdal mellett a tágabb világ zenei értékeit is. Egyik legnépszerűbb szimfonikus művét, a Galántai táncokat 1933-ban komponálta, a Budapesti Filharmóniai Társaság megalakulásának 80. évfordulójára.
2017. március 13. (hétfő) 19:00 óra – megyeháza díszterme
Műsor:
Ludwig van Beethoven: II. (D-dúr) szimfónia op. 36
Kodály Zoltán: Marosszéki táncok
Kodály Zoltán: Galántai táncok
Vezényel: IZAKI MASZAHIRO
A Marosszéki táncok című táncrondójába – bármily különös is – éppen Marosszéken gyűjtött dalok nem kerültek be. A műben hallható dallamok azonban műfaji és tánctipológiai értelemben mégis „marosszékiek”.
Beethovent a zenetudósok – századokon át – az Erkölcs, a Forradalom, az Emberszeretet, a Szenvedés legmagasabb szintű zenei megformálójaként emlegették. Hivatkoztak rá, mint hősre, harcosra, szentre, vértanúra. Nevét és műveit filozófusok tűzték zászlaikra, költők zengtek ódákat róla, ily módon a társadalom minden rétegébe behatolt az õ halhatatlansága.
Beethoven művészete, nagyzenekari kompozícióinak, versenyműveinek és kamaradarabjainak hosszú sora a forradalmi eszme és a szabadság szellemében fogant szenvedélyes hitvallás.
Ezen az estén Beethoven egyik legderűsebb szimfóniája lesz repertoáron, amely az optimizmus és a humor zenéje. A mû alighanem utolsó darabja a haydni típusú klasszikus szimfóniáknak a forradalmian új stílusú Eroica előtt.
Fontos állomás lesz az első beton öntése, amelyet három hónappal megelőz az úgynevezett szerelőbeton kivitelezése.
Fontos állomás lesz az első beton öntése, amelyet három hónappal megelőz az úgynevezett szerelőbeton kivitelezése.