A Székely Szabadság Napja alkalmából szervezett megemlékezést pénteken délután a város önkormányzata a Szentháromság téren, a székely származású főtisztek, Nagy Gyula és testvére, Nagy Áron emléktáblájánál. Országszerte síkra szállnak az erdélyi magyarság autonómiájáért, a határon túli magyarok jogaiért, mindazokért, akik otthon maradva vállalják a legnehezebb küldetést: magyarnak lenni minden körülmények között.
Benedek Csaba néprajzkutató a történelmi és társadalmi hátterét vázolta fel röviden a székelyek szabadságért folytatott küzdelmének és az 1854-es eseményeknek, melyekre emlékezve tartjuk a Székely Szabadság Napját.
A nemzet egységéről beszélt ezt követően Máthé György római katolikus esperes plébános, majd közös imára hívta a megemlékezőket.
„Nekem áldott az a bölcső, mely magyarrá ringatott” – Arany János gondolataival kezdte beszédét Fejér Andor alpolgármester, aki – mint elmondta – maga is székely felmenők leszármazottja, s büszkén emlékezik azokra a hősökre, akik szembeszállva egy kor világhatalmával, megpróbálták lángra lobbantani a magyar forradalom egyre halványabban lobogó tüzét.
Bágyi Török János kollégiumi tanár, Martonosi Gálfi Mihály ügyvéd és Nagyváradi Horváth Károly földbirtokos 1854-es marosvásárhelyi kivégzése több volt egy sikertelen, gyorsan vérbe fojtott felkelésnél. Ott, akkor a Posta réten vált igazán eggyé az elnyomás ellen küzdő erdélyi magyarság. S ez az erő mind a mai napig láthatatlan kötelékként kapcsolja össze a magyar embereket. A 163 évvel ezelőtti esemény az autonómia-törekvések jelképe lett, s az ősök erejét adja ehhez az egyelőre nem sok jóval kecsegtető küzdelemhez.
Hihetetlen - mondta alpolgármester -, hogy a mai Romániában, egy uniós tagállamban azért kell egy őshonos népnek küzdenie, hogy szokásait, múltját, önrendelkezését meg tudja őrizni. Döbbenetes, hogy ma már szinte minden embercsoportért lehet eredményesen fellépni, kivéve az erdélyi magyarságért. Hozzáfűzte: egy felelős magyar kormány soha nem tekinthet úgy Európa egyik legnagyobb kisebbségére, a magyar nemzetre, mintha azok egy másik ország állampolgárai volnának kizárólag. Minket mindig összeköt a nyelvünk, a kultúránk, a múltunk. Összetartozásunk, egymásra utaltságunk erős marad úgy is, hogy országhatárok szabdalnak szét bennünket.
A rendezvényen, amely koszorúzással zárult, közreműködött a Cuháré Néptáncegyüttes, Szeres Népzenei Együttes, Sóki Ferenc tárogatóművész, a Tiszaparti Római Katolikus Gimnázium és Általános Iskola kórusa.