Törékeny a természet egyensúlya, vigyáznunk kell rá!

Tizennyolc évvel ezelőtt ezen a napon a romániai Nagybánya melletti aranybánya zagytározójának gátja átszakadt, s ennek következtében a Tisza élővilágát olyan mértékben károsította a nagy mennyiségű cianidvegyület, melyre a folyó ember által ismert történetében még nem volt példa. 100 000 m3 cianid és nehézfém tartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, onnan a Tiszába. A pusztító méreg koncentrációja az egészségügyi határérték többszázszorosa volt.

A vízügyi szakemberek a Tisza-tóba betárazott 55 millió köbméter vízzel hígítva a térségbe beérkező szennyezés töménységét jelentősen csökkentették, és amikor az elért Szolnokra, már "csak" 12 órára volt szükség, hogy a felszíni ivóvízkivételt leállítsák a szennycsóva elhaladásakor - idézte fel Lovas Attila, a KÖTIVIZIG igazgatója.

A példaértékű összefogás ellenére is óriási károk keletkeztek, több hétig tartott, amíg a haltetemeket összegyűjtötték, az elpusztult állatok súlya elérte a 1100 mázsát - mondta a szakember.

 A szennyeződés február 1-12. között vonult le a Tiszán, ökológiai katasztrófát okozva a folyó élővilágában. Erre emlékezve az Országgyűlés 2000. június 16-án elfogadott határozatában február 1-jét a Tisza Élővilágának Emléknapjává nyilvánította - mondta beszédében Szabó István alpolgármester. Mosolygó Dénes, görögkatolikus pap a természet védelmének fontosságáról, az emberiség személyes felelősségéről beszélt.

Az ökológiai katasztrófa pénzben is mérhető károkat okozott, hiszen a Tisza alsó szakaszán 100%-ban, középső és felső szakaszán mintegy 70%-ban károsodott az élővilág, de a valós és eszmei károk ennél sokkal nagyobbak voltak. 2000 év eleje, mint a magyar természetvédelem gyásznapja vonult be a köztudatba. Haltetemek tonnáit hányták hetekig a konténerekbe, elhullott vadak és madarak szívszorító látványa mutatta a pusztítás mértékét. A természet erősebbnek bizonyult: 18 évvel az esemény után a Tisza újra él, a kérészek virágzása újra gyönyörködteti az folyó mentén élőket.