Halmozták a sikereket a szolnoki tűzoltók

A Szolnoki Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság Magyarország egyik legrégibb, legnagyobb hagyományokkal rendelkező tűzoltósága, amely létszámában és eredményeiben is folyamatosan a tűzoltóságok élmezőnyében foglal helyet. Számos tűzoltója dolgozik sokgenerációs, nagy múltú tűzoltó dinasztiák tagjaként az állományban, az innen kirajzó, továbblépő szakemberek pedig jelentősen hozzájárultak tudásukkal az ország tűzvédelmének erősödéséhez.

Szolnok önkéntes tűzoltósága 1885-ben verbuválódott. A csapat még vármegyei tűzoltóversenyen is jeleskedett, aztán a háborúkban valamennyi felszerelésük elveszett. 1945-ben kezdett új életet a testület, olykor a mentők teendőit is ellátta. 1948-ban a zagyvarékasi templom, egy évvel később egy papírgyár gyulladt ki, 1955-ben a pályaudvaron egy benzines tartálykocsi, a következő évben a Martfűi Tisza Cipőgyár égett, rá egy évre a gumigyár is megsemmisült. 1969-ben lángra kapott a Centrum Áruház, 1976-ban egy háromemeletes társasház robbant fel Szolnokon, tíz embert a romok alól hoztak elő a tűzoltók. Ugorjunk egy nagyot… 1994 telén Szajolnál kisiklott egy gyorsvonat, ott ötvennégy embert mentettek meg.

A Szolnoki Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság az állomány felkészítésének és a csapatszellem erősítése érdekében kiemelt hangsúlyt helyez a tűzoltó versenysportra és a tűzoltó szakmai versenyekre. Ennek eredményeként 1964-ben a Szolnoki Tűzoltóság országos tűzoltóversenyen gépjárműfecskendő szerelésben I. helyezést ért el, 2007-ben pedig a szolnoki versenycsapat megnyerte az országos szakmai tűzoltó versenyt a jelenlegi parancsnok vezetésével. A versenyt kiválóan ismerő, átgondolt, kiemelkedő felkészítő tevékenységnek köszönhetően a 2017 második felében megtartott XI. Országos Tűzoltószakmai Vetélkedőn a Szolnoki HTP csapata egyedülálló eredményt ért el, nemcsak csapatban, de a háromból két egyéni versenyszámban is a dobogó legfelső fokára léphettek a szolnoki tűzoltók.

2017 augusztusában Csopakon rendezték meg a XI. országos tűzoltó szakmai versenyt, melyet két évente rendeznek meg, keresve az ország legjobb tűzoltóit.

A megyei selejtezőkön legjobban teljesítő csapatok jutnak be az országos döntőbe, melyen a megyénket képviselő szolnoki csapat tarolt, és a legjobb csapaton túl a legjobb tűzoltó, legjobb sofőr is közülük került ki. A feladatok végrehajtása során a legjobb tűzoltásért járó elismerést is ők hozhatták haza.

Az elődöntőket követően az országos megmérettetésen nehezebb feladatok vannak, mondta el a legjobb tűzoltói díjat elnyerő Skumát Péter tű. zászlós, aki immáron harmadik alkalommal vett részt ezen a versenyen.

„Nagy volt a vágy, hogy nyerjünk, így már a megyei versenyre egy lelkes, jól képzett csapatot hívtunk életre kollégámmal, Czifra Zsolt tű. őrmesterrel. Mi már a legutóbbi versenyen elhatároztuk, hogy nyerni akarunk, így a cél elérése érdekében szabadidőnket sem kímélve készültünk a megmérettetésre. A csapattagokat a szolgálati csoport leglelkesebb tagjaiból állítottuk össze. Mindenki saját akaratából vállalta a kihívást, szabadidejüket is sokszor az önképzésre szánva. Már a megyei selejtezőn látszott, hogy egy ütőképes csapatot hoztunk létre, hiszen kiemelkedő eredményekkel jutottunk be a csopaki döntőbe. Kevés önbizalommal vágtunk neki a három napos megmérettetésnek, hiszen az ellenfelek jól képzett, nagy szakmai múlttal bíró kollégák voltak, akik sokat láttak, tapasztaltak az évek alatt” mondta el a lánglovag.

A döntőbe jutott húsz csapat között sorsoláson dőlt el, hogy ki hányadikként teljesítheti a három valós élethelyzet ihlette feladatsort.

Az első napon kitöltött tesztsort követően, a második nap utolsó indulója volt a szolnoki csapat, így őket már a késő délutáni órákban riasztották a szituációs közúti balesethez, mely során egy személygépjármű és egy veszélyes anyagot szállító teherautó ütközött. A káresethez való vonulásukat meg kellett szakítaniuk, mert egy kidőlt fa állta útjukat.

A favágást követően a műszaki mentés során egy gépjárműbe szorult gerincsérültet kellett kimenteniük, alapvető segítségnyújtási tudásukat is felhasználva. A csapat tagjai között többen mentőszolgálatot is ellátnak másodállásban, így a nyakmerevítő feltétele, a sérült speciális mozgatása nem okozott gondot a feladat végrehajtása során.

A kora reggeli órákban kezdődő gyakorlati verseny, Csopaktól pár kilométerre egy kijelölt útszakaszon zajlott, valós élethelyzeteket teremtve.

A közúti baleset felszámolása közben érkezett a jelzés, hogy egy társasház második emeleti konyhájában csaptak fel a lángok. A fikció szerint egy személy benn rekedt és gázpalack is van a lángoló ingatlanban. A műszaki mentésről a tűzoltási feladathoz vonult az egység, melynek végrehajtása már az esti órákra esett.

Hiába a verseny, hiába a nyerni akarás, a tűzoltó összetart, melyet mi sem bizonyít jobban, mint az ellenfél csapat sportszerűsége. Az utolsó előtt végző tűzoltó csapat a feladatok végrehajtását követően kinn maradt megvilágítani az utolsó helyszínt, hogy a szolnoki fiúk is egyenlő esélyekkel tudják végrehajtani az utolsó feladatot, mely során füsttel teli helyiségből kellett felkutatni és kihozni a benn rekedt sérültet és a gázpalackot. A szervezők, hogy még nehezítsék a feladatot a kiutat elzárták, így még egy zárt lépcsőházból is ki kellett jutniuk a hős tűzoltóknak.

A csapatverseny során mind a hatan egyként küzdöttek, a nyerni akarás láza hajtotta őket. Mindenki igyekezett a legjobb tudását hozni, hogy bizonyíthassák, Szolnok szakmailag még mindig számít.

A versenyen azonban nem csak az összesített csapatverseny került díjazásra, hanem keresték a legjobb tűzoltót, a legjobb sofőrt, és külön értékelték a legjobb tűzoltási feladat végrehajtást, a legjobb műszaki mentési munkálatot.

Az első napon megírt tesztlapok legjobb kitöltői szállhattak versenybe a legjobb tűzoltói cím elnyerésére, melyre Skumát Péter is bejutott. A harmadik napon tartott megmérettetés egy szakmai erőpróba is volt, melyen az állóképességükre, a felkészültségükre, a szakmai tudásukra is szükségük volt a résztvevőknek. Az embert próbáló pályán végül megyénk indulója jutott végig a legjobb idővel, közel egy perces előnnyel.

A legjobb gépjárművezetői díjat Bugyik Roland tű. őrmester vehette át, hiszen a legkevesebb hibaponttal, így összesítettben a legjobb idővel teljesítette a vezetéstechnikai pályát.

A zászlós elmondta, hogy nyerni akarásuk mindent felülírt, így az amúgy is jól összeszokott csapat egységben dolgozott, az egyéni érdekek eltűntek, a hat fő egy emberként tette a dolgát, egymást segítve, támogatva, mely doppingként hatott.

 

Az álmok valóra válnak. Skumát Péter már kiskora óta tűzoltó akart lenni. A tüzet mindig is csodálta, a tűzoltó hivatás szerelem volt első benyomásra.

Az ifjúsági tűzoltóság alapító tagja volt, már 13 éves korától a laktanya „lakója” volt.

„Jelen kollégáim némelyike tanárom volt ezen időszakban, így egy valóra vált álom, hogy most kollégájukként szolgálhatok.”mondta el az ország legjobb tűzoltója, aki tántoríthatatlanul küzdött, hogy álmait valóra váltsa. Elmondta, hogy az érettségi bizonyítványa átvételét követően első útja a szolnoki tűzoltóságra vezette, ahol azonnal tűzoltónak jelentkezett.

A szakmai képesítések megszerzését követően 19 évesen már hivatásos volt, így a most 28 éves fiatalember, már tapasztalt tűzoltónak számít a szakmában.

A ranglétra lépcsőfokait bejárva volt beosztott tűzoltó, majd különleges szerkezelő, jelenleg pedig szerparancsnokként teljesít szolgálatot.

A szakmai ismeretek beivódnak első hallomásra. Minden képzésen részt vett, már második szolgálati évében technikusi képzésre mehetett. Szabadidejében is minden lehetőséget kihasznál szakmai fejlődése érdekében, minden képzésen, gyakorlaton részt vesz, minden új ismeretnek utána megy.

Akik diáktűzoltóként tanították, van, hogy már tőle kérdeznek, mely mérhetetlen büszkeséggel tölti el.

„Nap, mint nap le kell küzdenünk a félelmeinket, mely erősebbé és kitartóbbá is tesz.”

 

A csodacsapat tagjai:

Dorka István tű. törzsőrmester, Kovács László tű. főtörzsőrmester, Kenéz Lajos tű. őrmester, Bugyik Roland tű. őrmester, Czifra Zsolt tű. őrmester és Skumát Péter tű. zászlós.

Czifra Zsolt tű. őrmestert arról kérdeztem, hogy meglátása szerint mi az a plussz ami az Év tűzoltósága cím elnyeréséhez kell. Meglátása szerint elengedhetetlen a lelkesedés, a szakmai fejlődés iránti vágy, az új ismeretek iránti nyitottság és az alázat. A nagyobb tapasztalattal rendelkező tűzoltók mindig készséggel állnak az ifjúk rendelkezésére, ha bármi kérdéssel fordulnak feléjük, és az új technikák bevezetése során a régi szellem tűzoltói sem restek kérdezni a fiatalabbaktól. Nélkülözhetetlen a folyamatos önképzés a jó érdekérvényesítés. Ha falba ütköznek, akkor is mennek tovább, a megoldásra törekednek. Ez a szellem már hagyománynak számít, ezt a hozzáállást kapták ők is elődjeiktől, és ezt az elvárást támasztják az újoncok felé is.

Büszkén meséli, hogy a szolnoki tűzoltók egy családként dolgoznak együtt, nemcsak a laktanya falain belül, a káresemények felszámolása során számíthatnak egymásra, hanem szabadidejükben is segítik a kollégáikat. A laktanya a második otthonunk, így annak fejlesztése is szívügyük. Ennek megfelelően legutóbb a laktanya edzőtermének felújítására fogtak össze csapaterőből.

Csapatépítés keretében közös családi programokat is csinálnak, és a társszervekkel is kiváló kapcsolatot ápolnak, mely a beavatkozások során nélkülözhetetlen.

Mind a hazai, mind a külföldi TFA versenyek visszajáró indulói, melyek során a szakmai ismeretek tágításán túl a kapcsolatépítésre is sor kerül. Elmondása alapján egy-egy verseny során nagyon sokat lehet tanulni az ellenfelektől. Új technikákat, új megoldásokat, új barátságokat szerezhet az ember ezen alkalmakkor.

Dékány László tű. alezredes, a Szolnoki Tűzoltó-parancsnokság parancsnoka büszke állományára. „Büszkék vagyunk, hiszen jól összeszokott csapatokat kellett legyőznünk. Egy csapat ereje megtöbbszörözi a tagjaiét is.”, fűzi hozzá az alezredes.

„Kell, hogy együtt oldjunk meg káreseményeket, egyformán akarjuk, hogy minél gyorsabban segítsünk másoknak. Kell, hogy átérezzük a fájdalmat, hogy tudjuk, hogyan lehet a legjobbat tenni. Kell, hogy megköszönjék a munkánkat, hogy érezzük, szükség van ránk”, mondja az alezredes a közösség erejéről. Úgy véli, olyanok jelentkeznek tűzoltónak, akikben van empátia és segítőkészség. Mikor a jövőről kérdezik elmondja a cél, szerinte, nem változik, megmenteni, óvni az élőket, vigyázni az értékekre, és átadni a hivatás szeretetét.