Matrózjelöltek a martfűi Játékvárban

Az óvodai vízhezszoktatásnál az a feladat, hogy megismertessék a gyermekeket a víz szokatlan, eddig nem ismert hatásaival, melynek köszönhetően a projekt végén közel olyan otthonosan mozognak majd a vízben, mint a szárazföldön. Kiemelt feladat a gyermekek biztonsága és vízbiztonságuk megszerzése.

Játékosan kell megismertetni őket a vízzel, így a vidám vizi játékok mellett egyre bátrabbak lesznek. Megtanulják a vizet tisztelni, szeretni. Kialakul önbizalmuk, bátorságuk, így jól lehet velük haladni. A sok-sok játék, buborékfújás, fröcskölés, vízben futás, víz alá merülés után megbarátkoznak a vízzel.

A tavaszi vízhezszoktatás utolsó napján a játékosságé volt a főszerep. A matrózjelöltek több fordulóban mérhették össze ügyességüket, rátermettségüket.

Alagúton átbújva, összekapaszkodva kellett eljutniuk a Kincses szigetre. A csillogó kincsek keresése illetve a kalózok által szétdobált szemét összegyűjtése sem okozott különösebb nehézséget számukra. Ezután már csak a hajót kellett megtalálniuk, ahol zenés gimnasztikával bemelegítették karjaikat, lábaikat a következő próbatételek sikeres végrehajtásához.

A következő feladatokat a pancsoló és tanmedencében végezték. A tengerbe borult szenet kellett kanál segítségével kihalászni, majd a megrakott hajókat kifújni a partra.

Az ivóvíz drága kincs egy lakatlan szigeten. Poharak, matracok segítségével kellett a vizet egyik partról a másikra átszállítaniuk úgy, hogy lehetőleg minél több víz maradjon a poharakban. Végül pedig a takarításhoz kérték a segítségüket, szivacs segítségével igyekeztek minél több vizet áthordani egyik partról a másikra, megtölteni az erre várakozó edényeket. A délelőtt végére minden nagycsoportosból kiváló, tiszteletbeli matróz vállhatott.