A szabadságharc hősei előtt tisztelgett Szolnok

A Petőfi emléktábla koszorúzását követően az Aba-Novák Agóra Kulturális Központ kamaratermében a történelmi zászlók felvonultatása és bemutatása után Polgár Kristóf, a Szigligeti Színház művésze szavalta el József Attila Eszmélet című versét, ezt követte a Szolnoki Légierő Zenekar, valamint a Verseghy Ferenc Gimnázium tanulóinak színvonalas műsora, majd Végh Miklós református lelkész egyházi gondolatai hangzottak el - számolt be róla Szolnok városi honlapja.

Folytatva a hagyományokat, átadták Szolnok Város Ifjúsági Díját is, melyet ez évben három fiatal: Csernei Csaba, a Szolnoki SZC Jendrassik György Gépipari Technikumának tanulója, Kiss Csongor József, a Varga Katalin Gimnázium tanulója, valamint Kocsis Petronella Alíz, az Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatója vette át Szalay Ferenc polgármestertől. 

Albert László diákpolgármester után Szalay Ferenc polgármester ünnepi beszéde következett, aki kihangsúlyozta: Bár már több emberöltőnyi messzeségből tekintünk vissza 1848 forradalmára, a valóságban nem távolodunk, hanem egyre jobban közeledünk ahhoz az eszméhez, mely életre hívta szabadságharcunkat. Ugyanis arra az összefogásra van most a legnagyobb szükségünk, mely sikert hozott nemzetünknek 175 évvel ezelőtt. A nép az akarta, hogy saját maga dönthessen sorsáról, szuverenitásáról. Petőfi Sándor, Kossuth Lajos és Széchenyi István nem a saját szabadságát tartotta szem előtt, hanem a magyar közösség önálló döntésének jogáért szálltak harcba.

Szalay Ferenc így összegezte gondolatait: A múlt történései nem csupán az összetartozás erősítése miatt fontosak. Mindig tanulságul szolgálnak számunkra, s bizony érdemes a vérrel, mégpedig magyar vérrel megszerzett tapasztalatokat hasznosítani. Az egyik ilyen tanulság az az, hogy szabadságunkra, hazánkra mindig féltőn kell vigyáznunk. Az idén 200 esztendeje született Petőfi Sándor mondta egykoron: „Hol szabadság van, ott van a haza.” Amíg erre képesek vagyunk vigyázni, mindig lesz otthonunk, gyermekeink, unokáink és dédunokáink is őseink földjén élhetnek majd. Amíg hazánk és szabadságunk van, addig tud nemzetünk is erős maradni.

Ezután az ünnepség a városháza falán elhelyezett emléktáblánál tartott koszorúzással folytatódott, majd a Magyarok Nagyasszonya Vártemplomban tartott ökumenikus istentisztelettel zárult.