2019.11.13, Szerda

Hirdetés

Szolnoki megemlékezések: a magyarok képesek az összefogásra

Szolnoki megemlékezések: a magyarok képesek az összefogásra

2016.03.16. 08:47

Az idén is esős, borús időjárás fogadta a megemlékezőket a forradalom és szabadságharc eseményeinek tiszteletére rendezett ünnepségen.

Hirdetés

Az idén is esős, borús időjárás fogadta a megemlékezőket a forradalom és szabadságharc eseményeinek tiszteletére rendezett ünnepségen.

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eseményeire, hőseire emlékeztek Szolnokon is. Az ünnepség elején a Kossuth téren felállított színpadnál a Magyar Szablyavívó Iskola tartott bemutatót kardforgatásból, ezután a Vásárhelyi Pál Közgazdasági, Egészségügyi és Idegenforgalmi Két Tanítási Nyelvű Szakképző Iskolájának diákjai idézték meg a szabadságharc szellemét.

Az ünnepi műsort követően Szalay Ferenc polgármester Szolnok Város Ifjúsági Díját adta át három középiskolás tanulónak. A díjat azok kaphatják, akik a megyeszékhely fiatalságáért sokat tettek. Ebben az esztendőben Barna Melinda és Polgár Kristóf, a Széchenyi István Gimnázium diákjai, illetve Drieszt Lajos, a Verseghy Ferenc Gimnázium tanulója vehette át az elismerést.

A lovasbemutató és a történelmi zászlók bemutatása után a Damjanich-szoborhoz vonultak a megemlékezők. Radnai Béla szobrászművész carrarai márványból faragott szobránál Polgár Kristóf szavalta el Petőfi Sándor Talpra magyar! című versét, majd Győri Péter Benjámin evangélikus lelkész, az ökumenikus lelkészkör képviselője folytatta a megemlékezést '48 hőseiről.

Minden, ami 1848 tavaszán történt azzal kezdődött, hogy a bécsi udvar árnyékában működő magyar parlament szembenézett a magyar nemzet sorsa iránti felelősségével, kimondta, hogy nem azt tartja feladatának, hogy egy idegen hatalom érdekei szerint bólogasson, hanem, hogy a magyar emberek érdekében cselekedjen – mondta Szalay Ferenc polgármester ünnepi beszédében, majd így folytatta: a magyarok képesek az összefogásra, amikor szükség van rá. Ezt mutatja ’48, ’56 vagy a rendszerváltás példája, és ezt mutatja az az összefogás is, ami az elmúlt egy évben körvonalazódott Magyarország jövőjét illetően.

Szalay Ferenc így összegezte gondolatait: Nekünk sincs más teendőnk, mint úgy felelni meg a kor parancsának, ahogy Kossuth Lajos fogalmazta meg: „a haza örök s nemcsak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz.”

 

Szalay Ferenc polgármester ünnepi beszéde:

„Ha ami fényünk nem lobogna

A véghetetlen éjen át,

Azt gondolhatnák fönn az égben,

Hogy elenyészett a világ.”

Petőfi Sándor 1849 januárjában írott Európa csendes, újra csendes című versében fogalmazta meg talán a legjobban, mit is jelentett a magyar forradalom a szabadságért küzdő népeknek. Reményt, valamint hitet egy jobb világban.

Tisztelt Hölgyeim, Uraim, Kedves Ünneplők!

Március 15-e sokunk legkedvesebb ünnepe. Gyerekként az ember könnyen tud azonosulni az 1848/49-es szabadságharc tisztaságával, s azzal a ténnyel, hogy valami nagyszerűt ért el a nemzetté kovácsolódott magyarság. Nem foglalkoztunk a harc vérbe fojtásával, a fegyverletétellel, s azzal, hogy végül meg kellett hajolni a feudális nagyhatalmak előtt. Ám amit a magyarság kapott, az immár erős nemzeti öntudatot, a modernebb, jobb társadalmi berendezkedéshez szükséges korlátok, azaz a feudális kötöttségek lerombolását, már senki sem tudta elvenni tőlünk.

De miért is akart változtatni a magyarság?Miből merített ilyen hatalmas erőt, s volt képes áthághatatlannak gondolt akadályokat, a társadalmi előítéleteket is félretenni azért, hogy újra szabad legyen? Ne feledjük, egy olyan világban éltek 48-as hőseink, amikor nemesi kiváltságok, jobbágyi kötelezettségek határozták meg a mindennapokat, s a két világ nagyon ritkán találkozott egymással.

A változást akaró nemesek képesek voltak saját születési előjogaikról is lemondani, azurakat megvető egyszerű jobbágyok fel tudták mérni, hogy valóban szüksége van rájuk a hazának! Olyan erők fogtak össze, melyekkel az országon uralkodó Habsburgok sem számoltak.

Minden, ami 1848 tavaszán történt azzal kezdődött, hogy a bécsi udvar árnyékában működő magyar parlament szembenézett a magyar nemzet sorsa iránti felelősségével, kimondta, hogy nem azt tartja feladatának, hogy egy idegen hatalom érdekei szerint bólogasson, hanem, hogy a magyar emberek érdekében cselekedjen. Kossuth így fogalmazta ezt meg: „Emeljük fel politikánkat az események színvonalára.”

Kedves Barátaim!

Ahhoz, hogy nemes és paraszt, szegény és gazdag öntudatára ébredjen, szükség volt egy reformkorra, mely új életet lehelt az évezredes múltú magyarság szunnyadó, már-már porladónak hitt testébe. A 19. század első évtizedei felkavarták az álmos magyar valóságot, s a tudatára ébredő nép lelkét lángra lobbantotta az Európán végigvonuló 48-as forradalmi hullám. Párizstól Bécsig a kor nagyhatalmai gyorsan le is verték a megmozdulásokat.

Kevesen tudják, de 1848 tavaszán Pest-Budán volt Európa egyetlen vértelen forradalma. A magyarországi események sokkal fegyelmezettebbek, békésebbek voltak, mint például a párizsi, a bécsi vagy a prágai. Mindez azért lehetett, mert mindenki ugyanazt akarta. 

Példaértékű nemzeti összefogással vállvetve küzdött a jobb jövőért a plebejus költő, a tanult ügyvéd, a magyarság ügyéért elkötelezett arisztokrata, a katonai pályára lépett nemes.

Visszatekintve erre az időszakra, hasonló helyzetben láthatjuk ma is földrészünket. Egy biztonságosnak tűnő élethelyzetben találkoztunk az elmúlt évtizedek legnagyobb problémájával, a migránsok végeláthatatlan tömegével.

Nincs rá jobb szó: földrészünk jövője a tét, s a megoldást csak az hozhatja el, ha képesek vagyunk változtatni a szokásokon, ha végre túl tudunk lépni a politikai korrektség által fojtogatott liberális szemléleten.

Magyarország függetlenségét ma is veszély fenyegeti. Most nem Bécsből, hanem Brüsszelből akarják megmondani nekünk, hogy kikkel és hogyan éljünk. A magyar emberek most is egy sorsdöntő kérdés előtt állnak. Hamarosan döntenünk kell arról: akarjuk vagy sem, hogy Magyarország végképp megváltozzon, és bevándorlók ezreit kezdjék el hozzánk telepíteni.

Most újra meg kell védenünk az országot! A magyar népnek döntenie kell saját sorsáról, a gyermekeink jövőjéről.Ne legyen kétségünk, ez nem egyszerű folyamat, mert az európai politikai elit nehezen képes a megújulásra. Ma még ördögi szózatnak tartják egyesek a magyar miniszterelnök szavait ezzel kapcsolatban, miközben a valóság azt igazolja: miniszterelnökünk pontosan látta az ellenőrizetlen migráció veszélyeit. Ismét ott tartunk, hogy a magyar megoldás példává vált, s egyre több ország látja be: ez a követendő út. Ez az, amiért nem csupán a magyarok állnak ki, hanem immár a szlovákok, lengyelek, csehek, s megannyi nép szerte Európában. Pontosan úgy, mint 168 éve a népek tavaszán. És most is felelősségünk, hogy megértessük Európával: rosszul gondolkodik!

Tisztelt Ünneplők!

1848. március 15-e nemzetté válásunk buktatókkal és megannyi nehézséggel szegélyezett útjának egyik legfontosabb dátuma. Jellemző a mögötte rejlő igazi erőre, hogy jelentőségét nem tudta eltörölni egyetlen történelmi vihar sem, még a nemzeti öntudattól igencsak rettegő kommunizmus sem bántotta.

Alighanem ez az oka annak, hogy történelmünknek talán ebből az időszakából tudunk a legtöbb erőt meríteni.

Szolnok városa sem maradhatott ki ennek a kornak s küzdelmeiből, sőt, az 1849. március 5-i csata, melyet itt vívtak meg Damjanich és Vécsey seregei, a dicsőséges tavaszi hadjárat első nagy sikere volt.

Városunk jelentőségét csak erősítette az a tény, hogy Pesttel vasútvonal is összekötötte ekkorra. Legnagyobb örömünkre az a vasútállomás a mai napig áll, sőt, az a klasszicista épület, ahová Kossuth Lajos érkezett toborzó körútján, vagy ahol az osztrákok elől menekülő magyar kormány is leszállt a vonatról, újra régi fényében ragyog. Ez lesz az egyik központi épülete a hamarosan nyíló Reptárnak, azaz egy modernebb kor közlekedési múzeuma megteremtette a feltételét ennek a történelmi fontosságú épületnek a megmentéséhez!

Hölgyeim, Uraim!

Oly sok szép gondolatot hallhattunk már március 15-én, számos lélekemelő mondatot. De tegyük fel a kérdést, valójában mi az üzenete népünk méltán legnagyobb ünnepének? Emlékezzünk arra, hogy 1848 márciusában egymással ellentétes nézeteket valló gondolkodók, államférfiak, mai szóval élve politikusok voltak képesek egy ügyért közösen harcolni.  

Ma már nem titok, hogy Kossuth Lajos és Széchenyi István között majdnem kibékíthetetlen ellentét uralkodott. Hős tábornokaink sokszor egymás társaságát is kerülték, de ha kellett, akkor vállvetve harcoltak együtt.

Példaértékű, különleges volt ez a forradalom. Miközben az európai forradalmak 1849-re már elvéreztek, mi ’49 tavaszán arattuk a legnagyobb győzelmeket. Ezért hát ne csak azt taglaljuk, miért buktunk el, azt kérdezzük meg inkább, hogyan és miért tarthatott a magyar forradalom ilyen egyedülállóan sokáig? A válasz egyértelmű a társadalom és a vezetőik ugyanazt akarták: szabad, független, gyarapodó Magyarországot. S ezért képesek voltak lemondani mindenről, akár az életükről is.

Hölgyeim, Uraim!

A történelmünk megmutatta, hogy a magyarok képesek az összefogásra, amikor szükség van rá. Ezt mutatja ’48, ’56 vagy a rendszerváltás példája, és ezt mutatja az az összefogás is, ami az elmúlt egy évben körvonalazódott Magyarország jövőjét illetően.

A forradalommal kapcsolatos rendezvényeink sora legnagyobb örömünkre egy újabb eseménnyel bővült. A minap a Székely Szabadság Napját ünnepeltük itt Szolnokon is, immár a városi ünnepségek közé emelve ezt a eseményt. 1854 márciusában Erdélyben megpróbálták újra fellobbantani a forradalom lángját, de végül nem jártak sikerrel. Március 10-én Marosvásárhelyen végezték ki a megmozdulás mártírjait, s ez a nap azóta a székelyek számára a szabadság és az összetartozás ünnepe.

Nagyszerű, hogy országszerte egyre többen emlékeznek közösen az erdélyi magyarokkal. Különösen fontos, hogy ez az esemény, a szabadságharchoz hasonlóan, minden magyar számára ugyanazt jelentse!

Mert a nemzetünket, valamint szűkebb hazánkat érintő sorsdöntő kérdésekben nem lehetnek ellentétes álláspontjaink! A magyarság, a haza, az otthon az szent és sérthetetlen! Ha ebben egyet tudunk érteni, akkorképesek leszünk ismét felemelkedni,s utolérni Európát! Ez az 1848-as forradalom legfontosabb üzenete.

Kedves Ünneplők!

A történelem nagy pillanataiban a lelkiismeret parancsa egybeesik a kor parancsával. Március ifjai és idősebbjei lelkiismeretük szavára megtették azt, amiről azt gondolták – és jól gondolták – hogy a kor parancsa. Meg akartak felelni annak az eszménynek, amelyet lelkükben őriztek: ez pedig a nemzet szabadsága.

Nekünk sincs más teendőnk, mint úgy felelni meg a kor parancsának, ahogy Kossuth Lajos fogalmazta meg: „a haza örök s nemcsak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz.”

Köszönöm, hogy ennyien megtisztelték városunk ünnepségét, szép napot mindnyájuknak!

forrás: info.szolnok.hu

Galéria

Helyi hírekSzolnokmárcius 15.Szolnok Város Ifjúsági Díja